Részlet a 17. fejezetből...

Sziasztok!
Sajnálom, hogy nem hoztam a fejezetet, de az igazat megvallva, fogalmam sincs, mikor fogom tudni hozni. Most, hogy közeledik 21.-e, próbálom azt a pár nem éppen jó jegyet kijavítani, és három tantárgyat felhozni ötösre, vagy legalább a határra, hogy felfelé tudjanak kerekíteni... összegezve inkább a tanulással vagyok most elfoglalva, remélem megértitek. :/
Ezt a kis részletet hoztam, egy minimális kárpótlásul, amiért nem hoztam részt. A hétvégén azt a kicsi szabadidőt, amit nem a tanulásra fordítok majd, próbálom majd az írásra fordítani.
A megértéseteket köszönöm! :)
A részlethez kellemes olvasást! :)
Csók <33

Cím: Újabb titok

Lehet, a sors utál annyira, hogy mindig olyan helyzetekbe kever engem, amiből nem fogok tudni jól kijönni. Igazából az a furcsa, hogy az ilyen helyzetekben nem vagyok egyedül, Chris mindig velem van. Ez vagy egy különös véletlen vagy… valami más.
Nem tudom pontosan, mióta álltunk az út szélén, csendesen, nem is szóltunk egymáshoz. Chris a motorháztetőn fekve, én pedig az autó oldalának dőlve várakoztunk a csodára, hátha errefelé jön valaki. Igaza volt, hogy nem fog sok kocsi elhaladni mellettünk.
- Szerinted mikor jönnek majd erre? – kérdeztem.
- Fogalmam sincs. – mondta fáradtan – Ne sétáljunk? A kocsit csak nem fogják ellopni benzin nélkül. – vetett fel egy ötletet.
- Rendben, menjünk. – egyeztem bele. A biztonság kedvéért, hogy ne vegyenek ki az autóból semmit, lecsukta, majd elindultunk oda, ahonnan jöttünk.
- De most csak gondolj bele. Ez vicces, nem? Mármint, ez a helyzet.
- Ilyenkor nem értelek. Mitől lett ilyen jó kedved? – kérdeztem vissza, mire elkezdett kocogni.
- A sport általában jobb közérzetet biztosít. Gyere, fussunk egy kicsit! Ártani nem fog.
- Ebben a ruhában inkább nem futok, magassarkúban amúgy sem tudnék. – húztam el a szám, majd visszajött mellém.
- Akkor mesélj magadról egy kicsit. Igazából nem sok mindent tudok rólad.
- Hidd el, az életem nem a legérdekesebbek közé tartozik.