8. fejezet - Más vagy?

Sziasztok!
Meghoztam a következő fejezetet, igaz tegnap ígértem, de ma még hozzáírtam pár mondatot.
Most is számítok a véleményeitekre! ;)
Kellemes olvasást, puszii! ^^

Örültem annak, hogy végre eljöhettem onnan, de ennek semmi köze nem volt Lilyhez. Igazából két oka van: az egyik a medencés balesetem, amit magamnak köszönhetek, hogy nem tudok vigyázni, a másik pedig… Chris. Igazából nem akarok olyas valaki közelében lenni, aki lenéz engem, flegmán beszél velem vagy csak szimplán levegőnek néz, mintha neki több joga volna mindenhez. Hát igaz az, hogy csak pár mondatot váltottunk, akkor sem kettesben, de már ott bunkózott. Lehet, hogy a srácok előtt menőbbnek akart tűnni, de nekem nagyon nem tetszik az ilyen viselkedés.

Hazaérve átöltöztem lazább ruhába, majd leültünk TV-zni Emilyvel. Anya még a munkahelyén maradt, apa az irodában. Ugyanez volt Párizsban is, mindegy, már megszoktuk. Emily fejét támasztva, unalmasan kapcsolgatott a műsorok között. Semmi érdekes nem volt, vagy éppen egy nyálas sorozat ment, vagy reklám, amit persze ilyenkor minden csatorna egyszerre közvetít. 

Felszaladtam a szobámba, előkerestem az utazónaplómat, amibe eddig még semmit nem írtam. Na, ez mostantól megváltozik. Leültem a kanapé végére, és írni kezdtem mindent, ami eddig velem történt. Leírtam, hogy milyen csodálatos a ház, hogy vacsora közben Richard megkérte, hogy tanítsam Lilyt, a tengerparti bulit és végül… az új munkahelyemet. Azzal semmi bajom sem volt, sőt, örültem neki, de Chris… igazából nem is értem, miért foglalkozok vele. Nem őt kell tanítanom, nem kell észrevennem. De akkor miért gondolok a viselkedésére? 

- Talán mert helyes? – szólalt meg Emily. Ez hogy…?
- Hangosan gondolkoztam? – kérdeztem vissza.
- Sajnos igen. És a válasz arra, hogy miért gondolsz rá az, hogy tetszik neked. És tényleg nem rossz pasi. – szólni akartam, de leintett – Jó, igaz, hogy egy kicsit bunkó, de nem lehet tökéletes, ugye?
- És te miért is állsz a pártjára? Nem is ismered.
- Ahogy te sem, mégis ítélkezel. Mindegy, csak gondolkozz el ezen. Ne ítéld meg előre, lehet jó fej, nem? Elvégre az is előfordulhat. – mondta, majd felállt, felment a szobájába. Utálom, amikor igaza van.

Másnap kipihenten, frissen ébredtem, és amikor sokáig alhatnék, akkor kelek fel már reggel nyolckor. A finom, erőt adó reggel után leültem a laptopomhoz, és nézelődtem a neten.
- Megnéznéd az itteni bulik listáját? – igen, ez a nővérem, rá vall. De azért remélem nem lesz minden hétvégén bulizás, mert az nekem sem jó, ugyanin elrángatna oda, kifogásként, hogy senki nem ismer.
- Azt ne mondd nekem, hogy megint bulizni akarsz! 2 napja voltunk.
- Dehogy akarok menni. Amikor a szombatit láttam, máson is megakadt a szemem, ami neked is tetszene. Igaz, kicsit odébb van, de imádni fogod, hidd el! – kacsintott, majd amint bejött az oldal, odaadtam neki a laptopot. Pár másodpercen belül felmutatta nekem.

- Egy álarcosbál? Komolyan? Ilyenbe engem nem rángatsz el, az tuti. – tiltakoztam.
- Mondj egy jó indokot, amiért nem jössz el! Az általánosban mindig mondtad nekem, hogy mennyire vágysz egy ilyenre, most meg nem akarsz eljönni. Fura vagy nekem, csajos!
- Nincs kedvem. – adtam az egyszerű választ, de nem nagyon hatotta meg.
- Még jó, hogy nincs! Elvégre július 25-én lesz, és addig rengeteg idő van még. Talán lesz valaki melletted, aki elkísér majd.
- Szerintem nem lesz senki, de hagyjuk a témát. Megyek, fel kell öltöznöm. – mondtam, majd felmentem a szobámba. Kinyitottam az ablakot, és ismét az a jó meleg levegő csapott meg. Olyan jó érzés, hogy melegebb van, mint Párizsban, ott volt olyan nap, hogy még a nyáron is esett az eső, de hát ez általában így van a legtöbb országban. Itt Floridában viszont derűsen süt a Nap, meleg van már reggel kilenckor is. Imádom!

Az ebédnél különleges alkalom volt, ugyanis mindenki itt volt. Apa is hazajött ebédelni, anyát is elengedték, mi pedig eleve itthon voltunk, a család együtt evett. Most nem voltam annyira éhes, furcsa szokásom. Később kezdtük az ebédet, így amint befejeztük, megkértem Emilyt, hogy vigyen el Lilyékhez, amit szívesen megtett. Odaérve sok sikert kívánt. Mindenhez. 

Kopogtam, majd Chris nyitott ajtót, nagy szerencsémre.
- Szia. – kezdtem. Zavarba ejtően vizslatta az arcomat.
- Szia. Bőröndöt nem hoztál? – nem értettem, mire elnevette magát, majd folytatta. – Ha már ilyen sokszor jössz, ide is költözhetnél.
- Ez a második alkalom. – mutattam rá egy nagyon fontos tényre, de mégis csak vigyorgott. Wáá, hülye. Elállva az ajtóból beengedett. Richard felkiáltott Lilynek, majd félrehívott.
- Lenne egy kérdésem feléd. Mivel már évek óta ismerjük egymást, ezért lenne egy fontos kérésem. Már megkérdeztem pár embertől, de ők elfoglaltak lesznek csütörtökön. Nem tudom, hogy te ráérnél-e, először ezt tisztázzuk.
- Hát, ha addig nem furakodik semmi sem közbe, akkor igen, miért?

- Mivel tudod, hogy újranősültem, így Susánnal most lesz csütörtökön a 9. évfordulónk, és el akarom vinni, vacsorázni. Rokonok nem élnek itt Floridában, a barátok, akikre rá merném bízni Lilyt, nem érnek rá, Chris pedig… tudod. Nem hiszem, hogy egy 19 éves srácnak minden vágya a hatéves húgára vigyázni, ezért kérdezlek meg, hogy vigyáznál rá?
- Hát ööö… - gondolkodtam kicsit, majd válaszoltam – hogyne.
- Remek. Nem jön ez a lány. – nézett körbe, látva, hogy még nincs lent. – Szólok neki. – mondta, majd elindult fel a lépcsőn.

- Tudom, mit csinálsz. – jött mellém Chris. Na, vajon megint mit akar?
- Legalább egyikünk sejt valamit. – mondtam, majd a nappaliba mentem, de Chris így is követett. - Mit is csinálok pontosan?
- Miért akarsz mindenképpen megfelelni? – ez a kérdés… meglepett – Mindent elvállalsz, kedves vagy, vagyis próbálod magad annak tettetni, de tudom, hogy nem így van.
- Te mégis miről beszélsz? Valami bajod van velem? – éreztem, hogy így van, de ő csak ügyesen kitért a válasz elől.
- Csak ne játszd sokáig. – mondta, ezzel fel is ment.

- Kate! – kiáltott mosolyogva Lily, odaszaladt hozzám, és kislány létére elég erősen ölelt meg.
- Szia. – én is megöleltem, majd a nappaliba mentünk, hogy folytassuk, a tegnap elkezdet tanulást. Az f-betűt egy párszor még át kellett ismételni, és tudtam, hogy arra a terepre értünk, ahol lesz egy kis fennakadás, de ügyesen fog menni, úgy érzem. 

Ahogy sejtettem, az a pár fennakadás miatt most a h-ig jutottunk, de Lily akkor is ügyes volt. Tulajdonképpen, így is gyorsan haladunk. Volt 10 perc szünet az ismétlés előtt, fogtam a telefonom, és felhívtam Emilyt, mert ő nem tudja, hogy mikor jöjjön értem. Kétszer csengett ki, majd meghallottam drága testvérem örömmel teli hangját.
- Szia! – köszönt lelkesen nővérem – Találd ki, hogy hol vagyok most!
- Vagy otthon, vagy máshol. Miért? – kérdeztem, miközben felálltam a kanapéról, és az ablakhoz sétáltam, megbizonyosodni arról, hogy nem áll a ház előtt az autója. Nem volt ott.
- Egy boltban vagyok. – milyen meglepő – És mielőtt még bármit is mondanál, nem kezdek bele őrült vásárlásba, sőt… - tudja, mikor kell hatásszünetet tartania – Ruhát fogok bérelni, és ebben te is segítesz nekem.
- Mi? Mégis minek?
- Az álarcosbál miatt. Én már megtaláltam magamnak a tökéleteset, de megvárlak téged is. Mikorra menjek érted?
- Öhm, fél háromra végzek. De drágám, a bál még messze van. – mondtam, majd ismét leültem a kanapéra, tovább várva Lilyt.
- És majd az utolsó percekben akarsz ruhát bérelni, amikor már minden jó elfogyott? Na, nem, azt nem fogom hagyni.
- De akkor is, majdnem 1 hónappal előtte? Ne hülyéskedj már! Többet kell majd fizetni, ha már most ki akarod bérelni. – a nagy zajra hátranéztem, és láttam, hogy Chris most engedi be a haverjait az ajtón. Legalább akkor a szobában lesznek.

- Hát, nem olcsó, de nincs a fellegekben az ára. – mondta Emily, akinél ez azt jelenti, hogy pontosan ott van.
- Persze. Mindegy, majd félre gyere értem, Lily is nemsokára jön, le kell tennem. Szia! – kinyomtam, de a telefonom majdnem landolt a padlón, amikor valaki a hátam mögül szólt hozzám.
- Az álarcosbál, igaz? – suttogta Chris a fülem mellől. A levegőbe dobott telefonomat még időben elkaptam, majd dühösen meredtem rá.
- Nem értelek.
- Az álarcosbálról volt szó, gondolom. Mindenki ott lesz, ahogy tavaly is. És ha már ennyire akarod, elkísérlek. – ilyenkor szívesen adnék neki egy pofont.
- Nem kell kísérgetned! Különben sem akarom, hogy velem gyere. Sőt, az se biztos, hogy elmegyek. – hál’ Istennek, megérkezett Lily, így elkezdhettük az ismétlést.

- Én csak felvetettem egy ötletet, amit úgysem tudsz visszautasítani. – Vészesen közel hajolt, így muszáj volt elhúzódnom.
- Dehogynem. Mert szerintem nem fogok menni.
- Nem gondoltam volna, hogy megijedsz tőlem, de hát érhetnek meglepetések. Úgyis tudom, hogy ott leszel. – mondta, majd vigyorogva elment a többiekkel. Ilyenkor tényleg kéne neki egy pofon… vagy kettő. Felmentek az emeletre, mi pedig folytattuk az ismétlést.

Hát, Emilynek igaza volt, Chris tényleg más. Már beképzelt is, ez a legjobb párosítás, amit egy srác kaphat. Végeztünk, elbúcsúztam Lilytől, aki máris belopta magát a szívembe, nagyon cuki. Emlékszem még, amikor még nyolcadikban kérdezte tőlünk a tanár, hogy szeretnénk-e majd később gyereket. Én mindig, akárhányszor megkérdezte, nemet mondtam, nem tudom, miért. De most már ez a véleményem is megváltozott, látva Lilyt. Amikor kimentem a hátsó ajtón, ismét vigyázva lépkedtem a medence mellett, láttam Emilyt, hogy akkor érkezett meg. Beültem mellé az autóba.

- Szia, akkor indulhatunk? – kérdezte hatalmas örömmel.
- Szia, mehetünk, de ugye haza?
- Dehogyis, mondtam, hogy elmegyünk abba a boltba, ahol kb. 10 perce voltam. De ne nagyon nézelődj, mert csak négyig vannak nyitva.
- Persze, mintha az én szokásom lenne nézelődni. Mindegy, menjünk. – mondtam, majd elindultunk.