Részlet az 5. fejezetből...

Sziasztok! :)
Most sietnem kell, de még ma mindenképpen hozni akartam a részletet. A fejezet nem tudom, hogy mikor is fog jönni egész pontosan, talán ma késő este, de nagy valószínűséggel holnap. :)
Kellemes olvasást!
Csók <33

Nem tehettem mást, muszáj volt kimennem a folyosóra, mert nem akartam kiabálni, pedig szívem szerint azt tettem volna. Mégis mit képzeltek? Hogy tehették ezt? Oké, Scott meg sem lepett, de… pont Chris? Ő az, akiben bíztam, erre egy tárgyként kezel, amit bedob egy versenyre?
Mélyeket lélegeztem, és körülnéztem a majdnem teljesen kihalt folyosón. Egy-két nővér ment el mellettem, de ők sem tűntek fel utána. A plafonon pislákoltak a neonok, amik már nem nagyon adtak fényt. Tettem pár lépést a folyosó jobb, majd a bal irányába, közben pedig rágtam a körmömet, és próbáltam lenyugodni. nem fogok hazamenni, elvégre… az hogy nézne már ki? Nem, nem fogom itt hagyni Chris-t, mert ezt meg kell beszélnünk, sürgősen, de még előtte egy telefonhívás.
Kikerestem a számot a névjegyzékből, majd a hívás gombot lenyomva emeltem a fülemhez a készüléket. Egy kicsöngés, kettő, három, és már majdnem letettem, amikor beleszült egy álmos hang.
- Miért? – tette fel a kérdést köszönés képen – gondolom – majd pár nyöszörgés után ismét megszólalt. – Valami baj van?
- Em, most… muszáj beszélnem veled.
- Mi történt? Chris rosszul van? – most már valamennyire felkelt, közölhettem vele.
- Nem, már felkelt, nagyon is, csak…
- Odaadnád neki a telefont egy kicsit? Köszönni akarok neki. – a hangja teljesen tisztának hangzott. Egy igen után lassan léptem be a szobába, mire Chris azonnal rákezdett.
- Nézd, én nagyon sajnálom. Nem tudom, hogy akkor mi vezérelt, és meg is bántam rögtön, amint elhagytam a kávézót, csak…
- Emily beszélni szeretne veled. – szakítottam félbe, és odanyújtottam felé a telefont. Egy sóhaj után elvette, én pedig ismét kiléptem a teremből.