5. fejezet - Tengerparti buli

Sziasztok! :)

Meghoztam az 5. fejezetet, nagyon szépen köszönöm az előzőekhez írt komikat, jól estek! :)
+2 dolog még: 

- Az első, hogy megkezdődött gyerekek az őszi szünet, így valószínű, sőt biztos, hogy többször lesz egy héten új rész. :P

- A második pedig az, hogy a drága Eric ma ünnepli a 21. születésnapját, Isten éltesse a svéd pacsirtát ^^<3 :)

A videót csak így mellékesen tettem ki. :P

Íme a fejezet:

-De hülyén nézek ki. – mondtam magamnak a tükörbe, amikor megláttam, hogy áll rajtam Emily ruhája. És az, hogy a hátamat alig takarja valami, nem igazán tetszett.

-Most miért? Nekem nagyon tetszik. – lépett be nővérkém, hasonló, türkizkék színű ruhában. Rajta csinosan állt, de magamon sehogy sem akartam elfogadni. – Ja, és hozz magaddal bikinit is. A plakát alá volt írva a kötelező felszerelés.

- És még egyéb dolog, amiről tudnom kéne a bikinin kívül? – kérdeztem, majd a szekrényhez léptem, ahol a fekete-fehér pöttyös bikinimet kerestem.

- Sör. – mondta egyszerűen.

- Sör? De én utálom a sört. Amikor megkóstoltam, azóta utálom. Erre viszont nem kényszerítesz, az biztos. – azt hiszem, 15 éves voltam, amikor Emilyvel elmentem egy házibuliba. Ott itattak meg velem fél pohár sört, de attól is rosszul voltam, azóta nem is próbálkoztam, hogy megigyam. Igazából, az alkoholt nem igazán szeretem, nem vagyok az a fajta lány, aki minden hétvégén leissza magát a sárga földig, és részegen énekelve vánszorog haza. Az nem az én világom.

- Akkor legalább vigyél el egy sörösüveget, amibe például vizet öntesz. Csak látszólag legyen sör. Megyek, megkeresem a bikinimet és mehetünk is. – mondta, majd el is ment. Biztos vagyok benne, hogy jó kis buli lesz.

Fél nyolckor, amikor már a nap is lemenőben volt, indultunk el Emilyvel. Miközben végigsétáltunk az utcán, találkoztunk a szomszédokkal, akiknek köszöntünk. Igaz, nem mindenki köszönt vissza, mert nem sokan ismertek minket, de ez nem is meglepő, hiszen még csak egy napja, hogy itt vagyunk, még annyi se. Amikor már az utolsó utcát is elhagytuk, halkan hallottuk, hogy dübörög a zene. Amikor odaértünk, hatalmas tömeg fogadott minket. A korlátoknál csak egy szabad hely volt, ahol le lehetett menni a partra, ott két srác állt, kezükben karszalaggal. Amikor odaértünk, felmutattuk a sörösüvegeket, majd a csuklónkra ragasztották a karszalagot, és tovább engedtek minket. 

A zene az fantasztikus volt, nem volt egyfajta zene, az elmúlt pár év nyári slágereiből válogattak, amiből nem is hiányozhatott a Party Rock, ami a kedvencek között volt. Ahogy elnéztem, még elég sok ember józan volt, mondhatni mindenki, de azért volt 5-6 srác, akik a józanság ellenére is egymásba karolva táncoltak, és tombolták ki magukat.

- Szerintem dobjuk ki az üvegeket, mert vizet itt úgysem fogok inni. – mondta Emily, majd a kiszemelt kukához mentünk. Volt tőlünk pár méterre egy sátor, ahol hárman ültek: két férfi, középen egy nő, aki maga elé húzta az egyik mikrofont, majd beszélni kezdett.

- Örülünk, hogy ennyien eljöttetek, a karszalagok elfogytak, tehát fél óra múlva mindenki átveszi a fürdőruciját és irány a tenger! – az utolsó szavakra hatalmas üdvrivalgás vette kezdetét. Tehát kb. fél órára vettem fel ezt a ruhát, remek!

- Én elmegyek, veszek valamit inni, eljössz velem? – kérdezte Emily tőlem.

- Nem, menj csak nyugodtan, nem tartalak fel. – mosolyogtam, majd leültem az egyik padra, onnan néztem az ünneplő emberekre. Már csak a pad rázkódását éreztem, majd oldalra néztem, és egy férfi ült le mellém. Nem ismertem, de nem úgy festett, mint aki józan. De korán kezdi.

- Szia, szépségem. – mondta, majd közelebb húzódott. Nem tudtam mondani neki semmit, pedig akartam volna, mert egy kéz ragadta meg a karomat, ami fel is húzott a padról.

- Gondoltam, kimentelek. – mondta a „megmentőm”. Ránéztem a barna hajú, mosolygós lányra, aki a kezét nyújtotta felém. – Egyébként Layla vagyok. Új vagy itt? Még sosem láttalak.

- A nevem Kate, és igen, most költöztünk ide. Köszi, az… előbbit. – mutattam hüvelykujjammal a pad felé, majd Emily is csatlakozott hozzánk.

- Ugyan, nincs mit, hidd el, pár óra múlva mindenki ilyen lesz. – majd odafordult Emilyhez, és neki is bemutatkozott. 

Beszélgettünk, táncoltunk cipő nélkül, amit a mikrofonos nőhöz adtunk be, mint mindenki, egy cetlivel ellátva, amire a nevünket írtuk. Volt néhány öltöző, ahol át lehetett öltözni azoknak, akik nem vették fel a ruha alá a bikinit, például én is. Emilyék megvártak, majd együtt csobbantunk egy nagyot a kellemesen langyos vízbe. Igazából a buliban senki nem ismer senkit, már így a részegségi állapotban, így mindenki egymást fröcskölte vízzel Szerencsére vízálló szempillaspirált kentem fel, így nem kenődött el, szerencsére. Képzelem, hogy nézhetnék ki két fekete folttal a szemem alatt, hát szerintem mindenki menekülne előlem. A sok víz miatt a szemem már kezdett egy kicsit fájin, ezért kimentünk a partra, majd leültünk. Nem hiába olyan helyet választottunk, ahol ki tudnak minket kerülni, mégis voltak olyanok, akik megbotlottak a lábunkban. Egy halk „Bocs!” szó után tovább is mentek a sátorhoz, ahol szépen fel volt sorakoztatva az asztalon a sok feles. Engem csak egyre tudtak rávenni, de az nem igazán hatott, ami nem is baj, akkor sem ittam többet. Szerencsére gondoltak a magamfajtákra is, ezért kólát is tettek le az asztalra. Már csak azon csodálkoztam, hogy itt minden ingyen van? Nem volt belépő sem, az italok sem kerülnek pénzbe. Nem tudom, miért éri meg ez nekik, de ezt csak ők tudják. Az ingyenes piák miatt egyre több lett a részeg, volt, aki már csak a hátán feküdt és úgy nézte a csillagokat, amik időközben fel is jöttek. Három srác ment el előttünk, akik, amint ránk néztek, megálltak és elénk jöttek.

- Igyatok ti is, csajok! – mondták, majd az orrunk alá nyomták a feles poharakat, amiket el is toltam magam elől, majd hátraléptem.

- Ha szomjasak leszünk, majd iszunk, addig el is mehettek! – mondta Layla, aki nem félt tőlük. Igazság szerint én nem nagyon merek visszaszólni, mert attól tartok, hogy ingerültebbek lesznek. Ha át nem lépik az a bizonyos határt, addig nincs semmi, azonban ha már kezdenek nyomulni, próbálom tudtukra adni, hogy lekophatnak. Vették a lapot, le is léptek.

- Szerintem én már megyek, nincs kedvem sok részeg között maradni. Te is jössz, Emily? – kérdeztem, miközben felvettem az addigra már kikért cipőmet.

- Nem, én még maradok, de te se menj egyedül haza, maradj még egy kicsit, légyszi! – kérlelt, de nem sok kedvem volt hozzá, különben is a táncban elfáradtam. Már csak zuhanyozásra és alvásra vágytam mindennél jobban.

- Inkább megyek, maradj csak nyugodtan. Nem lakunk messze, nyugi, hazatalálok. – mondtam, majd elköszöntem és elindultam. Kifele menet felmutattam a karszalagot, amit le is vágtak a csuklómról, nehogy máskor is felhasználhassam.

A cipőmnek nem volt magas sarka, mégis fájt már a bokám, ezért inkább levettem, a kezembe fogtam és mezítláb mentem haza. Már az utcánkban voltam, alig 30 méterre a házunktól, amikor hátranéztem és többen is jöttek mögöttem. Gyorsabbra vettem a tempót, majd a kapu elé érve gyorsan bementem. Lábujjhegyen mentem fel a fürdőig, ahol megtorpantam, mert eszembe jutott, hogy a padon hagytam a bikinimet. Remek, már elvesztem a dolgaimat. De már vissza nem megyek érte. Beálltam a zuhany alá, ami olyan jól esett. Fogmosás után lemostam a megmaradt sminkemet is, majd átvéve a pizsamámat, ami egy világoskék topból és egy sötétkék rövidnadrágból állt, lefeküdtem az ágyba. A telefonomat beállítottam ébresztőre, nyolcra, mert akkor indulunk vásárolni. Amikor megláttam az időt, leesett az állam. Pontban két óra volt. Ahhoz képest, hogy azt mondtam, nem maradok hajnalig, eléggé eltelt az idő, pedig gyorsan zuhanyoztam. Amint lehunytam a szemem, nem kellett sok, hamar elaludtam. 

Arra keltem fel, hogy valaki nagy lökettel ül le az ágyamra. Felnéztem, és Emily volt az. Csak nézett rám, nem szólt semmit. Én az órát kémleltem, és amint kitisztult a kép, láttam, hogy fél három van. Még csak most ért haza?

- Mit csinálsz itt? – kérdeztem álmosan.

- Csak jöttem a drága húgocskámhoz. – mondta boldogan. Túl boldogan.

- Mondd csak, te részeg vagy? Különben sem lehettél volna hajnalig. – felültem és vele szembe helyezkedtem el.

- Nem vagyok annyira hülye, hogy részegen jöjjek haza. Sőt, még sosem jöttem részegen haza, csak egyszer. Az sem az én hibám volt, na de nem ezért jöttem. Ott hagytad a bikinidet. Layla vette észe a padon, én pedig hazahoztam neked. Szívesen.

- Köszönöm. – mosolyogtam, majd elvettem tőle a bikinit, felkapcsoltam a kis éjjeli lámpámat, kivettem a szekrényből egy fogast és ráakasztottam száradni, mert még egy kicsit vizes volt. Visszafeküdtem az ágyba, egy „Jó éjt!” után Emily is átment a saját szobájába. Amikor visszafeküdtem, azonnal leragadt a szemem és ismét elaludtam. 

Kíváncsian várom a véleményeket. ;) :P

Kate ruhája:

És a bikini: