2012. június 3., vasárnap

Részlet a 2. fejezetből...

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezet egy kis darabját, de az egész még csak később fog jönni. Technikai okok miatt újra kell írnom, még az eddig megírtakat is, szóval ennyivel is hátrább kerültem.
Ahogy látom, összejött a négy komment nagy nehezen, igaz, eleinte öt volt, de lecsökkentettem, mert lehet, hogy emiatt ma nem is lehetne fejezet. Mindegy, csak elszomorít, hogy az előző fejezeteknél az az öt komment olyan hamar összegyűlt, most pedig ez a négy volt nehézkes. 
Ettől függetlenül jönni fog a fejezet, rövidebb, mint az előző, mert a nagy részére nem is emlékszem, hogy mit írtam bele, csak pár mondat ragadt meg, abból próbálok összekreálni egy fejezetet. Tervezéseim szerint este jön is. :)
Most pedig kellemes olvasást ehhez a rövidke ki s részhez.:)
Csók <3


Cím: Fogadás



-       Persze, most fogom mondani neki. – itt hátrafordult, odament az asztala előtti székhez, és megveregette a támláját. – Én is remélem. Szia. – letette a telefont, és felém fordult. – Susan volt, délután itthon is lesz. – mutatott a telefonjára, majd letette, és helyet foglalt a székében, én is így tettem a sajátomban.

-       Szóval, miért is kellett idejönnöm? – tértem rögtön a lényegre.

-       Nos, igen. Tudod, mondtam neked, hogy az utazás lényegét is meg fogod érteni. Erről akartam veled beszélni. Azt hiszem, ez az egész pozícióátvétel-dolog hamarabb esne meg, mint gondoltuk. – dőlt hátra, és tekintetével azt fürkészte, hogy mit reagálok erre. Természetesen nem értettem, miért mondja ezt.

-       Ez mit jelentsen?

-       Délután mindent el fogok neked mondani, amikor Susan is jelen lesz, de addig is alá kellene írnod ezt a pár papírt… – tolt elém néhány lapot.

-       Mik ezek? – emeltem fel egyet, és próbáltam a cím nélküli lapon keresni valami nyomra vezető szöveget, amiből megtudhatok valamit.

-       Ez csak egy kis adminisztráció, semmi egyéb. Csak aláírod, miszerint jelen voltál, és minden rendben van. – támaszkodott az asztalra.

-       Nem, semmi sincs rendben. Most azonnal mondd el, hogy mégis mi ez az egész! – csaptam le a papírokat a tollal együtt az asztalra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése