22. fejezet - Első randi II.

Sziasztok!
Hááát... "kicsit" elcsúszva hoztam a fejezetet. Nem tudom, ki mondta, hogy a második félév könnyebb lesz, de hazudott Persze, most meg az év végi jegyek miatt hajtanak minket rendesen, na mindegy.
Eddig nem ajánlottam zenét, lehet, nem is válik szokásommá, csak most egyet szeretnék. A fejezet megírása alatt hallgattam, lehet, hogy nem éppen a jelenethez fog kapcsolódni, mégis jó volt, amúgy is szeretem ezt a számot. :)
Egyébként nem tudom, hogyan fogom hozni a további fejezeteket, mert rendszeresség biztosan nem lesz, a tanítás miatt is. Hiába a négy nap szünet, csak felgyülemlett a házi... a jövőhét szombatról nem is beszélve. :/
Kellemes olvasást! :)
Csók <3

- Gyönyörű vagy, mondtam már? – nézett rám felcsillanó szemekkel.
- Igen. – mosolyodtam el, és azt hiszem, el is pirultam, mert rég hallotta már ezt a két szót, főleg egy férfitól.
- Nem baj. – kinyitotta nekem az autó ajtaját, mikor hallottam, hogy valaki a nevemet mondja. Megfordultam, és Layla-val ütközött a tekintetem.
- Szia… sztok. – köszönt először rám, majd Chrisre nézve.
- Szia! Hogy-hogy itt vagy? – amint megszólaltam, elvette a tekintetét Chrisről, majd rám nézett.
- Csak mondani akartam valamit, de így már nem lényeges. – húzta el a száját.
- Nem, mondd csak…
- Mit akarsz itt, Layla? – szólt hozzá rideg hangon.
- Hát nem hozzád jöttem, mielőtt ezt feltételeznéd. – mondta Layla is ugyanolyan hangon. Mi folyik itt? – Kate, beszélnünk kell.
- De mi most… - mutattam hátra az autóra, mire közbevágott.
- Most! – hangja nem tűrt halasztást, tehát beleegyeztem. Pár métert arrébb sétáltunk, majd halkan, szinte suttogva belekezdett. – Ti már… együtt vagytok?
- Igen, de nem értem, miért kellett ezt megkérdezned kicsit távolabb tőle.
- Hát nem tudtam, hogy neked olyan pasik jönnek be, mint Chris, de hát ízlések és pofonok. – húzta el a száját, kicsit elfordulva.

- Ezt… ezt meg hogy érted? Mi a bajod vele, hogy ilyen véleménnyel vagy róla?
- Én is jártam vele. – jegyezte meg félvállról – De meg is bántam, é tanultam belőle, hogy ne higgyek el mindent, amit a pasik mondanak. Neked is ezt ajánlom.

- Mégis mi történt? – hogy-hogy jártak? Az tudtam, hogy ismerik egymást, de még jártak is?
- Még tavaly nyáron történt az egész, de addig is tartott. Boldogak voltunk együtt, mint minden friss szerelmes pár, és mintha valamilyen nagy esemény történt volna, megünnepeltük egy vacsorával az étteremben, hogy már két hónapja együtt voltunk. Kétszemélyes ünneplés volt az egész Másnap reggel kaptam egy e-mailt, de a cím, amiről küldték, nem volt ismerős. Azt írták, hogy Chris megcsal engem, de persze ezt nem hittem el, mert nagyon szerettem őt, nem feltételeztem volna róla, hogy ilyet képes megtenni. Nem is foglalkoztam vele, de délután ismét jött egy levél ugyanarról a címről, de ahhoz már képet is csatoltak. Azt sikerült lefotózniuk, ahogy Chris egy lány derekát átölelve kíséri be az egyik kávézóba.
- Hogy micsoda? – el sem hiszem. Komolyan képes volt ilyet tenni?
- Persze amikor rákérdeztem, tagadta, hogy a lánnyal bármilyen szerelmi szál is összekötné, és azt mondta, hogy az unokahúga volt az.
- És hittél neki?
- Dehogyis! Abból a négy képből ítélve nagyon jól szórakoztak együtt. Ezen persze elkezdtünk veszekedni, aztán ő meg idegesen elment. Akkor nem is foglalkoztam vele, de estére mégis támadt egy rossz érzésem, és arra gondoltam, hogy neki volt igaza. Fel is hívtam, de nem vette fel. Vagy háromszor próbálkoztam, mindig a hangposta kapcsolt, úgyhogy hagytam az egészet. Azóta leginkább csak köszönünk egymásnak, és ennyi. – én még mindig ledöbbenve hallgattam az egészet. Nem akartam elhinni. – Nézd, Kate, nem tudom, hogy veled ezt képes lenne-e megtenni, csak szólni akartam, mielőtt ez az egész nagyon komollyá válna, és végül pofára esés lenne belőle, mint nálam is.

- El sem hiszem… - néztem magam elé. Chris valóban képes lett volna erre? Igaz, hogy nem évek óta ismerem, és nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk, de nem néztem volna ki belőle, hogy megcsalja a barátnőjét.

- Én, csak figyelmeztetlek, hogy vigyázz már az apró jeleknél is, oké? Nem akarom, hogy úgy végezd, ahogy én. Nekem mennem kell, de vigyázz! Szia! – köszönt, majd megfordult és elment. Próbáltam átlagosan viselkedni, nem akartam, hogy észrevegye, mennyire deprimál engem ez az egész dolog. Arra azért kíváncsi lennék, mit válaszolna, ha csak simán rákérdeznék. De nem… ezt nem fogom megtenni. Vagy ha mégis, az biztosan nem ma lesz. Visszafordultam hozzá, és próbáltam egy normális mosolyt erőltetni az arcomra.
- Minden rendben? – kérdezte, miközben kinyitotta nekem ismét a kocsiajtót.
- Persze, minden oké. Most már elárulod, hova akarsz vinni?
- Ó, mondtam, meglepetés! – nevetett fel. És be is tartotta az ígéretét, miszerint nem fogja elárulni, hova megyünk. Nem a város felé indultunk, hanem pontosan az ellenkező irányba.
- Megőrjít a kíváncsiság. - fújtam ki hosszan a levegőt.
- Nyugi, mindjárt ott leszünk. Relaxálj addig egy kicsit. – vetett fel egy ötletet.
 - Relaxáljak? Csak nem rock koncertre viszel? – válasz helyett kérdésemre csak felnevetett. Lehunytam a szemem, és megfogadtam a tanácsát, relaxáltam. Bár nem sok haszna volt, a gondolatok sajnos nem nyugodtak, és egyre csak visszhangoztak a mondatok a fejemben. Layla mondatai. Bár próbáltam valami teljesen másra gondolni, leginkább a randira.

Everytime

Igaza volt Chrisnek, hamar odaértünk a számomra még ismeretlen randi-helyre. Kinyitotta nekem az ajtót, és elém tárul a tengerpart. Oké, ez miért nem jutott eszembe? Körbenéztem a parton, elég sokan voltak még kint annak ellenére, hogy nemsokára lemegy a Nap. Összekulcsolta a kezem az övével, úgy vezetett a homokba. Le volt terítve egy nagyobb pokróc, automatikusan felé vettem az irányt. Már majdnem leültem, mire Chris megszólalt.
- Szerintem ne ülj le.
- Miért? – kérdeztem.

- Az nem a miénk. – itt már elnevette magát. Oké, ez kínos volt, mert a pokróc tulajdonosa, aki akkor jött ki a vízből, elég furcsálló tekintettel méregetett minket. – A mi helyünk… elegánsabb. – mondta, mire kíváncsian ránéztem. Sétáltunk még egy kicsit, egészen egy kanyarig, ahol befordultunk. Nem akartam hinni a szememnek. Nem sok, kb. 10-12 asztal lehetett elhelyezve, mindegyik kétszemélyes. Vagyis azt hiszem, kétszemélyes, mert az asztal mellett egy-egy félkör alakú, támlával ellátott, díszített pad volt elhelyezve. Néhányat már elfoglaltak, nekünk pedig pont a leghátsó jutott. Chris, amint beszélt a „portásnak” kinéző férfival, utánam jött, és miután leültem, ő is helyet foglalt velem szemben.
- Ugye ez nem amolyan „2 perc alatt le lehet foglalni” stílusú kis étterem? – kérdésemre mosolyogva megrázta a fejét.
- Nem. Ezt már a múlt hét hétfőn lefoglaltam. Baj?
- Tessék? Nem, dehogyis, ne gondolj ilyesmire. De honnan tudtad, hogy eljövök? Akkor még pont az álarcosbál előtt voltunk, nem túl jó viszonyban.
- Nem tudtam… - kijelentésére felvontam a szemöldököm – csak reméltem. – mosolyodott el végül.
- Komolyan?
- Hidd csak el! Egyébként reméltem, hogy nem csak fürdőruhában fogsz jönni. Érdekes lett volna. – oké, itt már nevettem. Már csak azon, ahogy elképzeltem magam fürdőruhában a sok elegánsan öltözött ember között.
- Volt egy olyan érzésem, hogy hallgatnom kell a nővéremre. – kérdő tekintetét látva elmagyaráztam, hogy ő hozta be nekem a ruhát, és erősködött, hogy vegyem fel mára.
- Egyébként reménykedtem abban is, hogy nem fogsz felmenni a netre, és nem kutatsz majd a tengerparti rendezvények után. Mondtam is Emilynek, hogy ne nagyon mutogassa neked ezeket a bulikat, mert ő már hamarabb kiszúrta.

- Várj, Emily tudott erről? – bólintott.
- Igazából még vasárnap mutatta nekem a kávézóban, aztán hétfőn lefoglaltam. Gondoltam, hogyha az álarcosbálon kibékülünk, elhozhatlak ide. De nem így történt, aminek így utólag már örülök.
Annyira csodálatos volt az egész vacsora, mint egy álom. Nekem legalábbis annak tűnt, és ha az is, nagyon nem akartam felébredni. A kisebb, szabadtéri „étterem” úgy volt elhelyezve, hogy mindenkinek csak oldalra kellett néznie, és máris meglátta a naplementét. Gyönyörű volt, így, hogy vörös fényben úszott minden. Azt hiszem, kicsit elmerengtem a tájban, mert arra eszméltem fel, hogy Chris már a kezemet fogva szólongat.
- Jaj, elnézést, csak… olyan gyönyörű. – mutattam fél kézzel a naplementére.
- Igen, gyönyörű… - mondta halkabban, egy halvány mosoly kíséretében. Mélyen a szemembe nézett, biztosan elpirultam. Szokásom. Zavartan mosolyogva lenéztem, majd ismét rá, mire arcomra adott egy puszit.
- Gyere, menjünk. – állt fel asztaltól – Még mindig van valami, ahova el kell mennünk.
- Na, jó. – álltam meg, mire megfordult. – Ne titkolózz!
- Úszunk egy kicsit, oké? Ezért kértem, hogy hozz fürdőruhát. – mosolygott, majd oldalra nézett, aztán rám. – Naplementében még gyönyörűbb vagy. – amint kimondta, lassan ajkait az enyémekhez tapasztotta, pár másodperc után pedig hangos taps csendült fel. Mindketten oldalra néztünk: a többi vendég, köztük egyaránt fiatalok és öregebbek mind tapsoltak, ezzel jutalmazták a jelenetünket, majd minden férfi átölelte a kedvesét, és megcsókolta.
- Ezzel pedig hivatalosan is a barátnőm vagy… - mondta, mire ismét ránéztem - Megvolt az első randink, megtörtént az elsőnek szánt csók, és ez mind a naplementében. Romantikusabb már nem tudok lenni. – sóhajtott színpadiasan.

- Ne, ne is legyél. – nevettem.
A strandon elhelyezett öltözőfülkébe mentem, levettem a ruhámat, így a rajtam maradt fürdőruhában kimentem. Chris is átöltözött, és a levett ruhákkal gyorsan kiszaladt a kocsihoz. Nézelődtem, nem is vettem észre, amikor visszaért, így a „támadása” teljesen váratlanul ért. Oké, sosem szerettem, ha valaki csiklandoz, túlságosan érzékeny vagyok rá, így hamar visszaadtam neki, de… azt hiszem, rossz ötlet volt. Amint abbahagytam, nem csinált semmit, csak nézett rám, majd lassan megindult felém, én pedig jobbnak látta, ha elfutok. Igazából nem vagyok egy gyors futó, ezt a képességemet azt hiszem, anyától örököltem, és most is „hasznát” vettem. Chris hamar elkapott, felvett az ölébe, majd a homlokomra adva egy puszit, indult a víz felé. Kellemesen langyos volt a víz, így letett, majd magával szembe fordított, és ismét megcsókolt. A Nap már majdnem lement, de azért a vörös sugarai bevilágítottak mindent. Mesébe illő jelenet volt.