7. fejezet - Nem kívánatos személy(ek)

Sziasztok!

Meg is hoztam a hetedik fejezetet, nagyon-nagyon szépen köszönöm az előzőkehez írt komikat!! :)

Kellemes olvasást!

Puszii ^^

Amíg mi a konyhában voltunk a három sráccal, talán életem egyik legkínosabb pár perce volt. Amikor végre megérkezett Lily, felszabadultunk, hogy elmehetünk onnan. A kislány futva jött hozzánk és megölelt minket, mintha már régóta ismernénk egymást. Richard félrehívta Christ, hogy beszéljen vele, amit nem hallottunk. Köszöntünk a fiúknak és követtük Lilyt a nappaliba.

Leültünk a kanapéra, ő hozta a füzetét, amibe látszólag majd az írást fogjuk gyakorolni. Amikor az édesapja is visszaért, meg tudtuk beszélni pontosabban, hogy mikre tanítsam meg, elvégre már elsős lenne. Jövő nyáron már be fogják írattatni, ha minden igaz, menni fog iskolába, de azért kell a tanár, hogy ne maradjon le a többiektől, és nem akarja visszatartani egy évvel. Ha a mai „órán” minden jól megy, akkor hetente háromszor fogok eljönni, ami nem is lenne baj, ha nem lenne itt néhány nem kívánatos személy. Az első hetekben az írást tanítom meg Lilynek, majd az olvasást, végül pedig a számolást. A matekfeladatokhoz igazából hozzátartozik az olvasás is, úgyhogy az lesz a második. Mondjuk, nem örülök neki, hogy pénzt is kapok érte, elvégre baráti viszonyból jövök, és szívesen tanítom a kislányt, nem kérek érte pénzt, de… az édesapja túlságosan is ragaszkodik hozzá.

Egy óra 45 percből áll, mint az iskolában, végül pedig fél óra az ismétlésre marad, kisebb szüneteket beiktatva hozzá. Tündéri Richard lánya, igaz már találkoztam vele, de így, személyesen mégis jobb megismerni. Amikor én voltam elsős, a tanárnőnk mindig próbálta viccesen leadni a feladatokat, de persze ezt akkoriban nem nagyon értékeltük. Mert hát ki szeret a jó kis óvoda után rögtön iskolába menni? Habár, még óvodába sem szerettem járni. Ellesve az iskolai tanítást, én is próbáltam egy kis viccet belecsalni az egészbe, amit Lily látszólag élvezett.

20 perc után volt egy kis pihenő, 5 perc, amikor Lily elment WC-re. Akkor Emily odajött mellém, és mosolygott, de nem szólt semmit, ami idő után kezdett furcsává válni, mire rá is kérdeztem a felettébb jókedvére. 

- Miért mosolyogsz? – szembefordult velem és kezdett mesélni.

- Én emlékszem rájuk. A tengerparti buliból. De te csak azt az Alexet ismerted fel? Én mindegyiküket. Különben is… szerintem helyesek. – vonta fel az egyik szemöldökét.

- Persze, nagyon helyesek. Főleg Chris, ő egy bunkó. – mondtam, majd elővettem a telefonom a táskámból, mert SMS jött. A szolgáltató küldte, jelezve az egyenlegemet. Elolvastam, majd letettem az asztalra.

- Lehet, hogy bunkó, de cuki. Különben is, neked miért bunkóság az, hogy megkérdezte, miért vagyunk itt? – meglepődtem a kérdésén.

- Hát nem így kérdezte. „Mit kerestek itt?” Mondtam mély hanggal, próbáltam utánozni Chris hangját, mire a nővérem csak felnevetett. Beszélgetésünket éppen az említett zavarta meg, amikor lement a konyhába. Csak egy lenéző pillantást vetett ránk, aztán indult is vissza egy doboz pizzával, amikor Richard megállította. Hallottuk, hogy mit beszéltek.

- Nem szeretném, fiam, hogy bunkóskodj velük, rendben? – Chris sóhajtott, majd válaszolt.

- Persze, apu, tök kedves leszek velük. Mindegy. – ezzel fel is ment a lépcsőn, ahol éppen ugrándozott lefele Lily. A konyhába szaladt, ahol megkérdezte.

- Kértek inni? – nagyon aranyos volt, ahogy fogta az üdítőt a kezében és hozza nekünk a nappaliba.

- Nem kérek, köszönöm. – mondtuk egyszerre Emilyvel.

- De szép a hajad. – mondta a nővéremnek, majd végigsimította egy párszor.

- Ó, köszönöm. – mondta mosolyogva, majd szólásra nyitotta volna a száját, de valaki közbeszólt.

- Lily drága, ennyire ne nyalizz már! – Chris jött le kóláért, de nem bírta ki, hogy ne szóljon be.

- Chris inkább, menj fel, ehhez te nem értesz. – mondta egyszerűen a kislány, mi pedig csak néztük, hogy milyen jól vitatkoznak, de Lily végül is ráhagyta, jól tette.

A további tanulás már gond nélkül ment, és még én is meglepődtem, milyen gyorsan tudunk haladni. A betűknél már az f-nél jártunk, de ott már megálltunk, mert neki azt már kicsivel nehezebb volt leírni. Amikor vége volt az ismétlésnek is, Richard jött oda hozzánk, akihez a lánya odaszaladt és felmutatta neki a füzetet, hogy meddig jutottunk.

- Ügyesek vagytok. – mondta majd megpuszilta a lányát, aki felszaladt a lépcsőn. – Kate, beszélhetnék veled? – nem szeretem ezt hallani, mert ilyenkor mindig valami rossz következik.

- Én addig kimegyek. – mondta Emily.

- A másik ajtón menj, légy szíves, most jöttek lerakni a műköveket a járdához. Greta! – kiáltott, majd egy középkorú nő jelent meg. Valószínűleg a takarítónő volt, aki kivezette Emilyt a másik ajtón.

- Tessék, Mr. Clane. – mondtam, majd odamentem hozzá.

- Tényleg ügyesek vagytok, és főleg jó gyorsan haladtok. Holnap is el tudnál jönni, Kate? – kérdezte.

- Persze, semmi akadálya, de nem szerdán kellene? – kérdeztem.

- Igen, de szerdán a barátnőjéhez akar menni, játszani, amolyan „csajos” délutánt szerveznek még pár kislánnyal. – rajzolt idézőjelet a levegőbe az ujjával. – De remélem tényleg nem gond.

- Szívesen eljövök, aranyos kislány. De nekem most mennem kell, vár a nővérem. Viszontlátásra! – mondtam, majd kimentem a másik ajtón. Amint kiléptem, pár méterrel odébb egy medence és egy nagy udvar fogadott. Körülnéztem, majd amikor lépni akartam, meghátráltam, mert egy kutya volt előttem. A sikeres hátralépésnek köszönhetően megcsúszott a lábam és egyenest a medencébe estem. A nagy csobbanásra Richard és Greta is kijöttek, mindketten kisegítettek a medencéből. A takarítónő visszavitte pórázon a kutyát a házához, Richard pedig elmagyarázta, hol a fürdőszoba.

- Menj, és törölközz meg, nem mehetsz így haza. – mondta.

A medencés incidens után indultam a fürdőbe azon az útvonalon, ahol Richard indított el. A ház hatalmas volt, én azért az első pár napban eltévednék benne, most is nagy nehezen találtam meg a fürdőt. Greta nem fog örülni, hogy végigcsepegtettem a padlót, csurom víz voltam, a megszáradás pedig egy kis időbe telt volna. Amint megtaláltam az általam keresett helyet, ami egy hosszú folyosó jobb oldalán volt található, benyitottam és egy törölköző keresésére indultam. Szerencsére találtam is, mindenemet megtöröltem, majd a hajamat becsavartam vele, ne csepegtessek még több vizet.

Nagy nevetéseket hallottam, valószínű, hogy Chris haverjai vannak itt még mindig. Jaj, nagyon remélem, nem fogok velük találkozni. Amint kiléptem az ajtón, és becsuktam magam mögött, ismét előre néztem, és hirtelen egy személy bukkant fel előttem. A meglepődöttségtől meghátráltam, és az általam keletkezett kisebb víztócsába léptem, ami elég volt ahhoz, hogy egy nagyot essek hátra. Ülőhelyzetbe vágtam magam és szúrós tekintettel néztem a rajtam nevető srácokat. Nagyon vicces, mondhatom.

- Gyere. – mondta még mindig nevetve Chris, miközben a kezét nyújtotta felém, amit ellöktem magam elől.

- Fel tudok állni egyedül is. – nagyon ciki és zavaró volt, ahogy a három srác előtt hátraestem, akik reakcióképpen hangosan röhögtek. Ilyen helyzetben szerintem mindenki elpirult volna, így ez velem sem volt másképp. Feltápászkodtam a földről, majd hátat fordítottam és visszaindultam.

- Nagyon szexi! – kiabálta utánam valaki, mire a többiek még jobban nevettek.

- Bunkók. – morogtam, amit szerintem már nem hallottak.

Óvatosan lépkedtem le a lépcsőn, nehogy elcsússzak. Lent már várt Mr. Clane, egyik kezében még egy törölközővel, amit felém nyújtott, a másikban pedig a táskámmal, ami csak egy kicsit volt vizes. 

- Itt van még egy törölköző, ezt terítsd le az ülésre, ne ülj be vizes ruhával az autóba. Még egyszer tényleg sajnálom, valószínű elfelejtettük kikötni a kutyát.

- Semmi baj, tényleg. De én most már megyek. – elköszöntünk egymástól, majd óvatosan, nagy ívben kikerülve a medencét sétáltam ki az udvarról a ház elé, ahol Emily már türelmetlenül várt a kocsinál. Amikor meglátott, meglepődve kérdezte.

- Kate, Úristen, mi történt veled? – nézett végig rajtam.

- Csak beleestem a medencébe. De most már tényleg menjünk. – mosolyogtam. Igazából jó langyos volt a medence vize, jól esett, csak ne ért volna ilyen váratlanul. Szerencsére a táskámban semmi nem ázott el. Leterítettem az ülésre a törölközőt, majd beültünk mindketten és elindultunk haza.