Sziasztok! :)
Még pár hete volt egy szavazás, miszerint mindig hozok a következő fejezetből egy hosszabb részt. A 10. fejezetet a hétvégén, vasárnap, vagy pedig legkésőbb hétfőn tudom hozni. És meg is van rá az okom: most, hogy készülök a felvételire, a tanárok különösen odafigyelnek a 8. osztály jegyeire, így próbálnak minél több cetlit íratni, hogy meglegyen a kellő jegy a félévi lezáráshoz. Ezen a héten és a jövőhéten is íratnak velünk elég sok dolgozatot, így arra is készülnöm kell. Persze fejezetek ettől függetlenül ugyanúgy lesznek hétvégén, csak most talán csúszik 1 -netán- 2 napot.
Na, de nem beszélek sokat, íme a 10 fejezet egy részlete. :)
Kellemes olvasást! :)
Csóók <3
Cím: Válaszok
Még pár hete volt egy szavazás, miszerint mindig hozok a következő fejezetből egy hosszabb részt. A 10. fejezetet a hétvégén, vasárnap, vagy pedig legkésőbb hétfőn tudom hozni. És meg is van rá az okom: most, hogy készülök a felvételire, a tanárok különösen odafigyelnek a 8. osztály jegyeire, így próbálnak minél több cetlit íratni, hogy meglegyen a kellő jegy a félévi lezáráshoz. Ezen a héten és a jövőhéten is íratnak velünk elég sok dolgozatot, így arra is készülnöm kell. Persze fejezetek ettől függetlenül ugyanúgy lesznek hétvégén, csak most talán csúszik 1 -netán- 2 napot.
Na, de nem beszélek sokat, íme a 10 fejezet egy részlete. :)
Kellemes olvasást! :)
Csóók <3
Cím: Válaszok
- Biztos nem tudsz értem jönni? – kérdeztem reménykedve.
- Sajnos nem. Most nem engednek el a munkából, mert sokan vannak, még 10 percre sem. Igaz nem 10 perc lenne az út, de mindegy. „Emily, gyere már, turmixolj!” – hallottam a távolból egy hangot a vonal másik végén – Megyek! Kate, le kell tennem, majd beszélünk, szia! – ezzel le is tette. Most mégis hogy jutok haza? És mintha ezt a költői kérdést hangosan tettem volna fel, Chris válaszolt is.
- Majd én, hazaviszlek. Gyere. – mondta, elvéve a slusszkulcsot a szekrényről.
- Nem megyek veled. Inkább hazagyalogolok. – mondtam. Felkaptam a táskámat és már siettem is az ajtóhoz. Amint ki akartam lépni, Chris lépett elém, és becsukta az ajtót.
- Nem hiszem, hogy több mint 10 km-t gyalogolnál. Próbálom megérteni, miért utálsz ennyire, de egyszer majd sikerül. Gyerünk. – muszáj beleegyeznem. Beszálltunk a kocsiba, majd gázt adott.
- Kösd be magad! – adta ki a parancsot, míg ő is így tett.
- Ennyire borzalmasan vezetsz, hogy öv kell a biztonságomért? – kérdeztem, némi gúnnyal a hangomban. Felvont szemöldökkel nagyokat pislogott, majd megelégelve makacsságomat, átnyúlt a másik oldalamra, és bekapcsolta az övemet, aztán elindultunk. – Köszönöm, nem tudtam, hogy aggódsz értem. – most bezzeg figyelt az útra.
- Nem is, csak helyetted kellene fizetnem a bíráságot.
- Sajnos nem. Most nem engednek el a munkából, mert sokan vannak, még 10 percre sem. Igaz nem 10 perc lenne az út, de mindegy. „Emily, gyere már, turmixolj!” – hallottam a távolból egy hangot a vonal másik végén – Megyek! Kate, le kell tennem, majd beszélünk, szia! – ezzel le is tette. Most mégis hogy jutok haza? És mintha ezt a költői kérdést hangosan tettem volna fel, Chris válaszolt is.
- Majd én, hazaviszlek. Gyere. – mondta, elvéve a slusszkulcsot a szekrényről.
- Nem megyek veled. Inkább hazagyalogolok. – mondtam. Felkaptam a táskámat és már siettem is az ajtóhoz. Amint ki akartam lépni, Chris lépett elém, és becsukta az ajtót.
- Nem hiszem, hogy több mint 10 km-t gyalogolnál. Próbálom megérteni, miért utálsz ennyire, de egyszer majd sikerül. Gyerünk. – muszáj beleegyeznem. Beszálltunk a kocsiba, majd gázt adott.
- Kösd be magad! – adta ki a parancsot, míg ő is így tett.
- Ennyire borzalmasan vezetsz, hogy öv kell a biztonságomért? – kérdeztem, némi gúnnyal a hangomban. Felvont szemöldökkel nagyokat pislogott, majd megelégelve makacsságomat, átnyúlt a másik oldalamra, és bekapcsolta az övemet, aztán elindultunk. – Köszönöm, nem tudtam, hogy aggódsz értem. – most bezzeg figyelt az útra.
- Nem is, csak helyetted kellene fizetnem a bíráságot.
- Kedves vagy. – én is az útra koncentráltam.
- Legalább annyira, mint te. Mondanád a címet? – nem messze lakom. Mindegy.
- Persze! Atlantic Beach, 6th Street. Onnan pedig megtalálom a házunkat. – megálltunk, mert a lámpa pirosra váltott. Lefékezett, majd felém fordult.
- Már csak egy kérdésem lenne. Miért utálsz ennyire? – hát, nem éppen erre számítottam. Ennyire látszik? Habár, úgy érzem, hogy egy költői kérdést tettem fel most.
- Nem utállak – szólni akart, de folytattam – de nem is kedvellek, szóval…
- Legalább annyira, mint te. Mondanád a címet? – nem messze lakom. Mindegy.
- Persze! Atlantic Beach, 6th Street. Onnan pedig megtalálom a házunkat. – megálltunk, mert a lámpa pirosra váltott. Lefékezett, majd felém fordult.
- Már csak egy kérdésem lenne. Miért utálsz ennyire? – hát, nem éppen erre számítottam. Ennyire látszik? Habár, úgy érzem, hogy egy költői kérdést tettem fel most.
- Nem utállak – szólni akart, de folytattam – de nem is kedvellek, szóval…
- Szóval?
- Azt mondtad, hogy már csak egy kérdésed van. Megvolt, most inkább az utat nézd, mert már átvált a lámpa. – szem forgatva nézett ismét előre. Lehet, hogy most megfojtana legszívesebben, de nem érdekel, voltak olyanok, akik éreztek már így.
- Azt mondtad, hogy már csak egy kérdésed van. Megvolt, most inkább az utat nézd, mert már átvált a lámpa. – szem forgatva nézett ismét előre. Lehet, hogy most megfojtana legszívesebben, de nem érdekel, voltak olyanok, akik éreztek már így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése