19. fejezet - Filmnézés

Sziasztok!

Bocsi, bocsi és bocsi, amiért nem tegnap hoztam a fejezetet, de eléggé elhalmoztam magam a házikkal. Elvoltam itthon két napig, hétfőn pedig kapkodhattam a házival. Mindegy, most már kész is, remélem tetszeni fog Nektek! :)
Igaz, kicsit rövidebb lett, mint amilyenre előre megterveztem, ezért is bocsánat!!
Kellemes olvasást hozzá!! :)
Csók <333

Egy örökké megválaszolatlan kérdés: miért kell Emilynek mindenről tudnia? Komolyan nem lesz magánéletem, ha ő neki mindent el kell mesélnem. Reménytelen lesz a titoktartás, úgyis ki fogja szedni belőlem, amit tudni akar.
- … és megcsókolt. Ennyi, és ha megbocsátasz, most elmegyek a DVD-kért. – álltam fel a pulttól, majd a nappaliba indultam, hogy kivegyem a szekrényből lemezek tokjait. Nem tudom mennyit, talán vagy 20 db-ot szedtem ki egyszerre, és felsiettem velük a szobámba. Be volt csukva az ajtó, pedig én nyitva hagytam. A könyökömmel lenyomtam a kilincset, háttal mentem be, és letettem az egyik polcra a DVD-ket, majd megfordultam. Chrisből mindent kinézek, csak túlzott romantikázást nem, pedig a szobámat most azzá varázsolta. A függönyök be voltak húzva a nagy ablakon, és ahogy a Nap rásütött, gyönyörű narancsszínben pompázott a kis helyiség. A piros és sárga párnák, amiket az ágyam tárolójában tartottam, most az ágyamra kerültek. Már csak egy valami, vagyis inkább valaki hiányzott: nem láttam a szobámban Christ. Ha nem ment ki, akkor csak a fürdőben lehet, de oda nem mentem be, megvártam, hátha kijön. Nem kellett sokat várakoznom, perceken belül ki is jött, de nem akárhogyan!

 (ez a kép inkább csak a haja miatt megfelelő)

Megbabonázva álltam a szoba közepén, néztem, ahogy kisétál elém, és mosolyogva figyeli a tétlenségemet.
- Ennyire borzalmasan festek? – kérdezte, végigmutatva magán.
- Hát, öhm… - kezdtem volna a mondatomat, de megálltam. Pár másodperc kihagyással folytattam. – Éppen ellenkezőleg. – mondtam mosolyogva.
- Annyira nem változtam meg, hogy még a szót is beléd fojtsam. Csak a hajam áll másképp. – nézett fel, mintha a haját vizsgálná. – De mondj véleményt, mert ez a hallgatás elég kétségbeejtő. – húzta el a száját.
- Rendben. – leültem vele szembe az ágyra, és úgy tettem, mint aki gondolkozik a leendő kritikán, de nincs min gondolkodni, a válaszok már megszülettek a fejemben, abban a pillanatban, amint kilépett az ajtón. – Hmm, helyes vagy.
- Hát ez rövid volt. És még…? – komolyan?
- Most még szexibb. – beleharaptam az alsó ajkamba, kimondva az utolsó szót.
- És még…? – itt már egyre csak közelebb jött, már majdnem előttem volt, de én hirtelen felálltam.
- Ne legyünk beképzeltek! – emeltem fel a kezem, mire megfogta azt, a másik karját a derekamra tette, és egy egyszerű mozdulattal hátradöntött. 

- Hmm, nem tehetek róla. – vonta össze aranyosan a szemöldökét, mint aki tényleg ártatlan e dologban. – Na, de tényleg nem vagyok egoista, de erős annál inkább. – mire kimondta, elengedte a kezem, és karjával a térdem alá nyúlt, úgy emelt fel, mire erősen kapaszkodtam a nyakába. A helyzetnek köszönhetően még közelebb kerültem hozzá, közelebb az arcához. – Na, filmezzünk. – kacsintott egy csábos mosoly kíséretében, majd egy szájrapuszi után letett. Én a DVD-k felé indultam, ölembe vettem párat, a többit pedig Chris hozta egyenesen az ágyhoz, ahova letéve őket, válogattunk köztük.
- Az emberi százlábú? Ez most komoly? – emelte fel az említett film tokját.
- Most miért? Elvileg az egy jó film, de még nem… láttam. – húztam el a szám, majd tovább selejteztünk. Hosszas válogatás után végre találtam egyet, amit a hírek alapján meg is akartam nézni valamikor, és most eljött az alkalom. – A lány és a farkas. – suttogva emeltem fel szemmagasságba, mire ránézett, elgondolkozott kicsit, majd megszólalt.
- Legyen! – mondta ő is ugyanolyan hangnemben, amilyenben én is. Beraktuk a lemezt a lejátszóba, végigfeküdtünk az ágyon, én Chris ölelését élvezhettem, úgy néztük a filmet.

Nem nagyon vagyok egy félős típus, de a hirtelen felbukkanásoktól néha-néha összerezzenek. Ez most sem volt másképp, de nem is bántam, mert ahányszor végigfutott rajtam egy kis ijedtség, Chris annyiszor ölelt szorosabban magához, hogy tudjam, itt van velem. 

- Hát ez… jó volt. – nyögte ki végül, amikor már vége volt a filmnek. Összeszűkített szemmel ránéztem, mire helyeselt. – Mármint nagyon jó volt, igen. Bármikor megnézném ismét, annyira tetszett.
- Hmm, tényleg? Akkor nézzük meg megint? – kérdeztem, de tudtam, hogy nem fog belemenni. Volt egy rész, ahol már majdnem elaludt. Az még egy dolog, hogy nagyon kényelmes az ágy, de nem annyira, hogy félig ülve is el tudjon aludni.
- Hát, öhm… megnézhetjük. De nem akarom, hogy halálra und magad. – aha, jó kifogás.
- Nem én aludtam el majdnem. Na, de nézzünk mást. Nem szeretnék filmet nézni egyedül, egy alvó ember mellett. És már ki is gondoltam egyet, amit megnézhetnénk. Szerintem tetszene neked. – kacsintottam, mire kíváncsian nézett rám. Kiugrottam az ágyból, és gyorsan keresni is kezdtem a kiválasztott lemezt. Amikor meglett, beraktam a lejátszóba, és amint elindult a film, Chris már nevetéssel jelezte: tudja, mire gondoltam azalatt, hogy tetszeni fog neki. 

- Hmm, Anne Hathaway. – mondta, amint megjelent a filmben az említett színésznő.  Ezen csak elmosolyodtam. A film amint egy bizonyos részhez ért, Chris ismét megszólalt. – Tudod, lehet, hogy kényelmes az a póz ott a konyha közepén. Kipróbáljuk? – kérdezte, mire elnevettem magam. Előre érzem, jó lesz vele megnézni a filmet.
- Na, jó, nem is kommentálom inkább. – aztán eszembe jutott valami. – Hmm, Jake Gyllenhaal. Van bicepsze… - fél szemmel Chrisre néztem, aki csak forgatta a szemét előző mondatomon. – De nem?- oké, tudom, hogy gyerekes, de ha ő így, akkor én is így.
- Féltékeny leszek. – szólt rám, és tudtam, nem érdemes tovább feszegetni a húrt.

Chris beszólásaival szinte élvezet volt nézni a filmet, főleg, amikor még külön szinkronizálta. Igaz, pont akkor beszélt, amikor valami lényeges rész jött volna, nem hallottam, de inkább nem szóltam, mert utána még tovább folytatná. 

- Már fél nyolc van? – kérdeztem magamtól, ránézve az órámra, és szinte biztos voltam benne, hogy halkra sikeredett, de nem.
- Fél nyolc? – kérdezte, kikerekedett szemekkel – Úristen, engem meg fognak fojtani otthon, hiszen csak hétig engedtek el. Biztos, hogy szobafogságot fogok kapni. – tette az egyik kezét a homlokára, de ez nagyon szürreálisra sikerült.
- Tényleg? – hitetlenkedtem.
- Dehogyis. – nevette el magát, majd odajött hozzám, és közelebb húzott magához. – Most konkrétan mindegy, hogy mikor megyek haza. Susan ma utazott el valamilyen konferenciára két napra, apa meg elmondása szerint éjfélig az irodában lesz, mert az asszisztense Európába utazott a családjával egy kis időre, így neki jutott a papírmunka. Lily-re pedig egy babysitter vigyáz, úgyhogy ő sincs egyedül. Drága húgocskámat már szerintem elküldte lefeküdni, szóval vehetjük szabadnak a házat. Nincs kedved átjönni? – rosszalló mosoly húzódott a szájában – Még nem voltál a szobámban, tuti tetszene neked.
- Megfontolandó ajánlat. – gondolkodtam el.

- Tényleg? – egy kis remény csillant meg a szemében, de sajnos azt is el kellett kergetnem.
- Sajnos nem. – húztam el a számat – Engem viszont még szobafogságra ítélhetnek.
- Majd mondd ezt egy hét múlva is. – kacsintott, mire megdöntöttem a fejem – Jól van, csak vicceltem. De nekem viszont tényleg mennem kell, mert Lily-re sem fognak sokáig vigyázni, rám marad eme csodás feladat. – mondta unottan.
- Ugyan már! Lily nagyon cuki, nem értem, miért nem akarsz vele lenni.
- Nem az, hogy nem szeretek vele lenni, csak nem nagyon szívlelem, amikor leáll nekem mesélni Hannah Montana-ról, hogy mi volt a délutáni részben. Kevinnek is mesélte már egy párszor, csak azon csodálkoztam, hogy ő türelmesen hallgatta. Ja, és énekelni is szokott neki.
- Szerintem megtetszett Lilynek. – gondolkodtam el, ami lehet, hogy igaz. - Emlékszem, hogy voltam már párszor szerelmes jó pár évvel idősebb srácokba. Konkrétan az unokatesóm barátjába is, akkor énekeltem neki, meg ölelgettem, és képzeld, még leveleztünk is. – mondandómat végig vigyorogva hallgatta, majd mikor végeztem, megszólalt.
- Levelezzünk mi is? – nem bírtam ki, elnevettem magam.
- Persze, majd egy rózsaszín, illatos papírra fogok neked írni. A nevedet körbedíszítem szívecskékkel, és egy szép rúzsnyomot fogok mellette hagyni. De most elmondtam a meglepetést. – próbáltam elkeseredett arcot kreálni. Nem sikerült, tekintetbe véve, hogy Chris nem bírta sokáig nevetés nélkül.

Amikor ismét közölte, hogy mennie kell, már nem tartottam vissza, amit fel is hozott, de megemlítettem neki Lilyt, és hogy legyen egy kicsit lovagiasabb. Persze erre sem válaszolt, csak vigyorgott. lekísértem egészen az ajtóig, ahol derekamat átölelve megcsókolt, de ezt hamar félbeszakította egy vakuvillanás. Oldalra néztem, és Emily állt mellettünk, kezében a fényképezőgéppel.
- Emily… - szóltam, mire értetlen arcot vágott.
- Most mi van, Kell legalább egy kép, mert ismerlek, nem nagyon szeretsz modellkedni. Ezt nem is értem, hogy miért, de most muszáj volt egy közös kép. Olyan aranyosak voltatok. – húzta kislányos mosolyra a száját, majd felment a lépcsőn.
- Lehetetleneset. – rázta mosolyogva a fejét Chris.
- Az. – nevettem – De így szeretem. – elbúcsúztunk egymástól, ami abból állt, hogy kaptam egy arcra puszit, majd mielőtt kimehetett volna az ajtón, visszahajolt, és a fülembe súgta.
- Holnap már semmi sem marad el. – amint kimondta, le is futott a pár lépcsőfokon, beült a kocsijába, és elment. 

Mosolyogva csuktam be magam mögött az ajtót, és nem akartam elhinni, ami ma velem történt. Reggel még az úton álltunk, és vártuk, hogy jöjjön valaki, aki adhat egy kis benzint a hazajutáshoz, randira hívtak, Emily számon kért, sírtam éppen eleget, elárultam a titkomat, összevesztünk, aztán kibékültünk, megkaptam életem ELSŐ csókját (leszámítva azt, amit az oviban kaptam 5 évesen egy nagycsoportostól). Aztán filmet néztünk, végig hallgathattam Chris perverz beszólásait, lett egy közös képünk, most pedig itt guggolok az ajtónak nekidőlve, és az elmúlt eseményeken gondolkodok. Ha jobban belegondolok, a mai nap nem is lehetett volna jobb. Felmentem a szobámba, ahol Emily a laptopomon ügyködött valamit. Amikor kész lett, mosolyogva emelte fel, és mutatta meg nekem a művét. Háttérnek beállította a még lent készített képet a csókról, aláírva: „Forever and Ever…”