Részlet a 21. fejeztből...

Sziasztok! :)
 Meghoztam gyorsan így suli előtt a részletet, a fejezet terveim szerint holnap vagy az után jön. :)

21. fejezet - Első randi

- Van egy ötletem. Csinálj úgy, mintha kirabolnálak. – suttogta.
- Aha, és majd leüt. De ilyen szerelésben elég hiteles lesz. – néztem rajta végig, mire szemforgatást kaptam válaszként. – Oké, oké, húzz egy sapkát a fejedre, adok gyorsan egy kendőt. – mondtam, majd felsiettünk a szobába, hogy keressek neki egy fekete vagy legalábbis sötét színű kendőt, amivel eltakarhatja az arcát. Egy fekete sálnál állapodtunk meg, mivel nem volt más hasonló ruhadarabom. Felvette a fekete baseball sapkáját és egy napszemüveget, körbetekerte az arcát a kötött anyaggal, majd hátrafogva a kezem mentünk le a lépcsőn, egyenesen a konyhába, ahol Emily pakolt ki a táskából.
Amint meglátott minket, egy kiáltás közben ijedten dobta el a tejes dobozt, ami szétpukkanva érkezett a padlóra.

- Ide az összes pénzzel! – kiáltotta Austin. Nem kellett sok, hogy elnevessem magam Emily ijedt arcát látva. Tudom, hogy ez gonosz dolog, de olyan jót mulattam rajta.
- Kérem… - kezdte nővérem, mire nyitódott az ajtó. Mindhárman odanéztünk, a férfi pedig ledermedten állt az ajtóban, de nem esett ki, csak pár másodperc, amikor hallottam, hogy mögöttem pukkan valami: Emily egy serpenyővel leütötte Austint, aki egy feljajdulás közepette fordult felé.
- Basszus, erősebbet nem tudtál volna? – nővérem még pár másodpercig nézte a „betörőt”, nem értette, hogy mi folyik itt. Nem sokáig álltunk némán, ugyanis bátyám elnevette magát, mire láttam Emilyn, hogy kezdi kapizsgálni a dolgot.
- Várj csak… - mondta, majd levette a sapkát és a kendőt Austin arcáról, aki egy széles mosollyal emelte le az napszemüveget. Emilybe, mint a villám, csapott a felismerés, boldogan ugrott bátyám nyakába. – Hogy tehettétek ezt velem? Komolyan a szívroham, na meg a sírás kerülgetett. Biztos a te ötleted volt. – mutatott rám. Meg akartam védeni magam ez ügyben, de apa – aki közben már odajött hozzánk - közbelépett.