Sziasztok!
Huhh, gyerekek, végre sikerült! Kemény alkut kötöttem a szüleimmel, így a mai napra egy kis "felmentést" kaptam a büntetés alól, így meg is hoztam Nektek a 20. fejezet részletét. Az egész rész terveim szerint ma fog felkerülni, és remélem, tetszeni fog Nektek! :)
Kellemes olvasást!
Csók <3
- Tele vagy titkokkal. Az enyémet már tudod, most te jössz. – mondtam, miközben kikászálódtam az ágyból, és kimentem, hogy megnézzem, kik vannak még itthon fél nyolckor.
- Azt hittem, hogy a lányok szeretik a titokzatos pasikat. Ezek szerint tévedtem? – a hálószobákban senki sincs, még Emily sem.
- Hát, ez általában fordítva van, vagy nem? – kérdésemre csak elnevette magát. Édesen, kisfiúsan nevetett, olyan aranyos lehetett most.
- Mi van rajtad? – kérdezte, már perverzebb hangulatban. Ajjaj, kezd felébredni.
- Ne, ne játszunk ilyet, Chris. – nevettem el magam. - Tudod, hogy ruhában vagyok, ugye?
- Így nem tudlak magam elé képzelni. Vagy várj, egy módon menni fog… - mondta, és kiesett pár másodperc, míg csendben voltunk, közben a többieket kerestem. Senki nem volt itthon.
De a hűtőn találtam egy üzenetet, miszerint Emily elment bevásárolni. Amint elolvastam a kis cetlit, kopogásra lettem figyelmes.
- Ha tudnád, most hogyan láttalak magam előtt. – sóhajtott fel.
- El tudom képzelni. – kinyitottam az ajtót, és egy ismerős ismeretlennel találtam szembe magam.
- Szia, Kate! – köszöntött mosolyogva. A hangja hallatán ismertem fel a személyt, akit már több mint 3 éve nem láttam, és már nagyon hiányzott. A bátyámat.
- Austin? – kérdeztem, mire mosolyogva bólintott.
Huhh, gyerekek, végre sikerült! Kemény alkut kötöttem a szüleimmel, így a mai napra egy kis "felmentést" kaptam a büntetés alól, így meg is hoztam Nektek a 20. fejezet részletét. Az egész rész terveim szerint ma fog felkerülni, és remélem, tetszeni fog Nektek! :)
Kellemes olvasást!
Csók <3
- Tele vagy titkokkal. Az enyémet már tudod, most te jössz. – mondtam, miközben kikászálódtam az ágyból, és kimentem, hogy megnézzem, kik vannak még itthon fél nyolckor.
- Azt hittem, hogy a lányok szeretik a titokzatos pasikat. Ezek szerint tévedtem? – a hálószobákban senki sincs, még Emily sem.
- Hát, ez általában fordítva van, vagy nem? – kérdésemre csak elnevette magát. Édesen, kisfiúsan nevetett, olyan aranyos lehetett most.
- Mi van rajtad? – kérdezte, már perverzebb hangulatban. Ajjaj, kezd felébredni.
- Ne, ne játszunk ilyet, Chris. – nevettem el magam. - Tudod, hogy ruhában vagyok, ugye?
- Így nem tudlak magam elé képzelni. Vagy várj, egy módon menni fog… - mondta, és kiesett pár másodperc, míg csendben voltunk, közben a többieket kerestem. Senki nem volt itthon.
De a hűtőn találtam egy üzenetet, miszerint Emily elment bevásárolni. Amint elolvastam a kis cetlit, kopogásra lettem figyelmes.
- Ha tudnád, most hogyan láttalak magam előtt. – sóhajtott fel.
- El tudom képzelni. – kinyitottam az ajtót, és egy ismerős ismeretlennel találtam szembe magam.
- Szia, Kate! – köszöntött mosolyogva. A hangja hallatán ismertem fel a személyt, akit már több mint 3 éve nem láttam, és már nagyon hiányzott. A bátyámat.
- Austin? – kérdeztem, mire mosolyogva bólintott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése